Az agyad valójában védeni próbál

A hátfájás sok esetben idegrendszeri védekező reakció. Ha órákon át ugyanabban a pozícióban maradsz, a tested – amely folyamatosan alkalmazkodik – elkezdi optimalizálni az energiáit. A tartós ülés miatt bizonyos izmok túlterhelődnek, mások pedig kevesebb szerepet kapnak. Az idegrendszer ezt úgy értelmezi, hogy stabilitásra van szükség, ezért fokozza az izomtónust.

Ez nem tudatos döntés, ez egy automatikus védelem.

Ezért történik az, hogy amikor megpróbálod "kilazítani" a feszes izmokat, gyakran csak átmeneti megkönnyebbülést érzel. A nyújtás a tünetet érinti, nem az okot.

Miért feszül be az izom valójában?

Az izmok gyakran azért feszülnek meg, mert a szervezet:

• instabilitást,

• túlterhelést,

• vagy bizonytalanságot érzékel.

Ez egy teljesen természetes, idegrendszeri reakció, amelynek célja a stabilizálás és a sérülések megelőzése.

Ha egy nagyon feszült izmot túl erősen próbálsz lazítani – masszázzsal vagy agresszív nyújtással –, a test időnként ellenfeszüléssel reagál. Ezt hívják védelmi izomgörcsnek vagy reflexes tónusfokozódásnak.

Ezért fordulhat elő, hogy egy intenzív masszázs vagy edzés után átmenetileg még érzékenyebb vagy merevebb leszel. Nem azért, mert az agy "betonozza" az izmokat, hanem mert:

• mikrosérülések keletkeznek,

• fokozódik a vérkeringés,

• az idegrendszer pedig még nem érzi teljesen biztonságosnak a mozgást.

A tartós javulás nem az erőből végzett lazításból származik, hanem abból, hogy helyreáll a stabilitás, a mozgásminták és az idegrendszer biztonságérzete.

Miért nem működik a "több edzés" vagy a "több nyújtás"?

Mert ezek gyakran csak a felszínt kezelik.

A sikertelen edzésprogramok döntő többsége – nagyjából 90% – nem a kitartás hiányán, hanem a nem megfelelő előkészítő szakaszon bukik el. Az mozgásterv kezdeti szakasza általában élvezetes, legyen az futás, kerékpározás vagy edzőterem. A hormonális reakciók feltöltenek, motiválnak.

Ahogy azonban közeledönk egy edzés vége felé, a test már komoly stresszként érzékeli ugyanazt a terhelést – még akkor is, ha ezt tudatosan nem érzed és ez a stresszlenyomat lesz az erősebb amit az idegrendszer megjegyez. 

Futásnál például előfordulhat, hogy szubjektíven nem tűnik nehéznek a mozgás, de a szervezeted az eddigi tapasztalataihoz viszonyítva ( hogy eddig közel nulla mozgást kellet végrehajtania) mégis megpróbáltatásként értelmezi.

Így minden alkalommal kapunk egy idegrendszeri lenyomatot arról, hogy "ez bizony kemény munka". Minden újabb edzés hozzáad ehhez egy apró pluszt, miközben az élvezetessége fokozatosan csökken. Ekkor kezd megjelenni a valóság: a folyamatot az agyunk nehéz fáradságos melónak ítéli ezért megtesz mindent, hogy elkerülje.
(Az, hogy kinél mikor jelentkezik az egyénfüggő 1-5 edzés elég szokott lenni a komoly "motiváció" vesztés és abbahagyáshoz.)

Képzeld el, hogy a jelenlegi munkádat mindennel együtt minden teendő és minden részletet amit ma tudsz róla AZT már az első napon teljesítened kellett volna.

 Hogyan érezted volna magad?

Valószínűleg túlterheltnek, elriasztottnak teljesen elveszettnek.

Ha a kezdő "edzések" túl hosszúra, túl intenzívre vagy rosszul felépítettre sikerülnek, a test és az idegrendszer ugyanúgy reagál, mintha egy túl nehéz feladatot kapnál az első munkanapodon.

A mozgással ugyanez történik. Ha a terhelés meghaladja azt, amire az idegrendszer készen áll, akkor minden új edzés gondolata egyre erősebb ellenállást vált ki. Ezt belül úgy érzékeled, mintha a legjobb barátod óvna attól, hogy bajodessen, vagy mintha előre éreznéd a fáradtságot és a  fájdalmat.

A futás példáján keresztül ez így jelenik meg:

• Motivált ÉN: "Legutóbb lefutottam 5 km-t, ma meglesz a 6 is."

• Idegrendszer: "A vége nagyon nehéz volt, majd leszakadt a lábam." (Ekkor már előre érzed a lábfájást, mintha tényleg újra megtörténne.)

• Motivált ÉN: "Nem baj, erősödtem, most jobban fog menni."

• Idegrendszer: "Két napig fájt a térdem, a munkában is fáradt voltam… talán jobb lenne még pihenni."

• Motivált ÉN: "Igaz, pihenek még egy napot úgy majd jobban megy holnap."
  
  
  

Ez a belső párbeszéd jól mutatja, hogyan alakul ki egy idegrendszeri lenyomat, amely összekapcsolja a mozgást a kellemetlen élményekkel. Ilyenkor a tested nem a fejlődést látja a mozgásban, hanem a túlterhelést, és automatikusan "elriaszt", hogy megvédjen a további stressztől.

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a kezdő szakasz rövid, élvezetes és könnyen teljesíthető legyen, hogy az idegrendszer pozitív élményként tanulja meg a mozgást, ne pedig fenyegetésként.

Emiatt kiemelten fontos figyelembe venni, ki honnan indul, milyen előzményei vannak, és milyen terhelésre áll készen fizikailag és mentálisan.

Amíg az idegrendszered bizonytalanságot érzékel, addig minden edzés olyan, mintha behúzott kézifékkel próbálnál gyorsulni. A tested védeni akar, nem teljesítményt növelni.

Mi a valódi kiút?

Olyan módszerre van szükséged, amely:

• nem erőből próbálja "megtörni" a feszességet,

• hanem visszaállítja az izmok eredeti funkcióját,

• és jelzi az idegrendszerednek, hogy a mozgás biztonságos.

Olyan technikákra, amelyek:

• felülírják az ülőmunka során kialakult beidegződéseket,

• újra aktiválják a háttérben "kikapcsolt" izmokat,

• és olyan ingereket adnak, amelyek után az idegrendszer azt mondja:

" Stabil, kontrollált, nincs szükség felesleges feszülésre."

Ahogy minden folyamatnak megvan a maga sorrendje – egy fa sem nő meg a Balaton közepén vagy egy pincében –, úgy a testnek is megvannak a maga alapvető lépései.

Hogyan tovább?

Ha úgy érzed még kérdéseid vannak lépje be a facebook csoportba, ahol még többet tudhatsz meg és felteheted a kérdéseid.

A legtöbb ember ott hibázik, hogy nem a megfelelő lépések követik egymást, hanem  egyszerűen csak véletlenszerű nyújtások, sablonos edzések, gyors megoldások amikre figyelmet fordítanak.

De te már tudod: a sorrend és a megközelítés mindent eldönt.

Nem egy újabb edzéstervre van szükséged, hanem egy olyan rendszerre, amely:

• érti az idegrendszer működését,

• visszaadja a stabilitást,

• és új testtudatot épít.

Ezért dolgozom egy olyan erő- és mobilitásalapú módszerrel, amely kifejezetten az ülőmunka okozta gyengeségeket fordítja vissza. Nem csak gyakorlatokat kapsz, hanem egy újfajta testérzékelést, ahol a fájdalom helyét átveszi az erő, a könnyedség és a kontroll.